Látom, hogy fáj neked, Látod, hogy fáj nekem, De itt belül lassan, Elül a félelem. Már nem bánt, ha jön a magány. Már nem félek attól, Ha belehalok, Már nagyon rég érzem, Egyedül maradok, De már nem bánt, ha jön a magány. Ha nem lehet úgy, ahogy Megálmodtuk százezerszer. Ha hiába kérjük még Ezerszer újra. Ami nem múlik, ami megmarad, Ami nem fogyhat el, hisz úgy vártuk, Amit átéltünk, a szerelem. Az voltam én és te. Csak ez segített nekem, ha jön a magány. Az ablakunkból Még láttalak, Az ajtót becsuktad, De itt maradt a szerelmünk Ha jön a magány. Miért nem lehet úgy Hogy csak szeretünk, Aztán még jobban, Aztán eléghetünk, Aztán meghalunk - és nem jön a magány?!