Léket kapott közös ügyünk, Keményen alank vagott a sors. Békében elvalni, ez is valami?! Élet a végére ennyit hagyott. Elvtars tarsak emlékezve, Küzdöttünk mi eleget, Barhol vagytok, azt kivanom: Óvjon az Ég titeket! Õrült roham a zartosztalyon: Föl vagy le? - Ki dönti el? Együtt rohantunk idaig, Ki eddig köszönt, ma nem ismer. Persze, ha hagyom, a ravaló Meglenne most vastagon, De vagyom, csak akarom az ujat, De tegnap utan mas legyen a holnap! Az enyém is volt, és meg néhany arcé, Azok az évek 80 körül, Gyönyörû évek! Tisztan latok mindent, Érzem, hogy veletek ujra sikerül!