Egy régi presszó asztalahoz Beszéltük meg a randevut. Lehet, hogy itt ahol kezdõdött, Lehet, itt zarul le a mult. Haraggal a szivünkben jöttünk, Feledve mindent, ami szép. Nem fontos mit gondol a masik, Jaj, de meg fogjuk banni még! Feléd nyujtom a kezem, Mar itt vagy énvelem, Ahogy hozzam szólsz, Ahogy hozzam érsz. Szeretem. A harcnak lassan-lassan vége, Mindketten faradtak vagyunk. Mar tudjuk, mit nem kellett volna Hibazni, mindkét oldalon. Legyen hat ujra minden ugy, mint rég, Ne adjuk fel könnyen egymas szerelmét!