Két világ találkozik bennem. Az elmúlt és a jelen. Öröm és bánat, Az érthetetlenben. Nevetsz az ismeretlenbe, Mert nem érted még, Az elmúlt kínzó valóságát. Némasággal válaszoltam, A szavakat nem ismertem. De mégis végig nézted Szenvedésem. Könnyeimen csak nevettél S én felébredtem, Örök álmomból. Örök emlék maradtál. Örök emlék maradtál. Örök emlék... Emlék maradtál Örökre.