Amiből nekem kellene
Hogyan mondjam másképp, hogy magamat szintén
Nem tudom, pedig kevés és pontatlan is így
Benyitottál, mint elhagyott barakk szuvas slicc kapuján
Nem hittem előtted, hogy ez lennék, hogy ez
Dadogok, mint ijedős angyalok, mint a hajnali vízhang
Abban a nyavajás raktárban kezdtél az első napon
Amikor a világosságot teremtik egyáként, és látják, hogy jó
Látlak a csavarozott polcok között, látom, ahogy állsz
A nyolcadik kerület kátrányos gyomra emészt meg
Mindent adni fel és cserébe csak szerelem?
Hajlongtak a girhes muskátlik, akár a színészek
Végigmondtad az életed, mint előzményt
Az erkély kalitkájában elsuttogott évkoszorúk
A cingár tuja pettyütt ágtestét marta így a fagy
Abból vagy, amiből nekem kellene lennem
Mint magamat szeretném
De ez sem mindenestül igaz
♪
Minden apróságban
Az aranyeső tömött tornasorának évről évre jobban
Még a sztráda terráriumában is felvillanyoz az aranylás
Ellenállhatatlan, ahogy az első gólyával perelsz
Ha strázsár, lusta az év, elpereg a haszon
Mindent őrzöl, ami hozott anyag bennünk, ami a másé
Hogy az a kevés jövő elférjen majd nálunk valahogy
Szalmaszalagok a hajadban, vizesen is szőke indák
Azokat látom, ha behunyom a szemem
Szédülésig felkavar, hogy ennyi év után is ránk csodálkozol
Üdvös, meg áldott a semmiség elemi evangéliuma
Nem hozott más ilyen jó hírt nekem soha
Szerdán talált hazai falat, utolsó tojás a tucatosban
Így lehet nagy dolgoknak is örülni veled
Tébolyult mérték, minden apróságban kicsi halál
Meghoz este a metró, csicseregsz, mint egy csinos iskolás
Ahogy olyankor nézel, azért nem gyűlölöm magam
Aranyeső tornasora, vizesen is szőke indák
♪
Mire zöldül
Zsíros ujjlenyomat labirintusok a vén selyem tapétán
Csak émelygés volt vagy egy nem múló rosszullét?
A régi lakók intim kacsintása a hangszigetelt háló
Akár egy évfordulós sírhelyen a burkolás a legfontosabb
Rítusok, kordában tartott ösztönök kosza kipucolva
Kantáros nadrágok, vödrök araszolnak a kőpor fojtós ködében
Ez lesz a mi múltunk is itt, ez a meghódítandó belvilág
Jó szomszédság esetén emléktábla vigasz neked
Goromba mondat ez egy tényleg nagy szerelemről
Reggeli csipketeák híg vére, bab kávé morajlása a késeken
Bódult érintésein láthatatlan pecsétje rajtunk
Akármit is jelentsen ez, jól esik gondolni ránk
Hogy ez a helyrajzi szám már minden bizonnyal az utolsó
És nem látok több meztelen vízcsövet a faragott betonfalakban
Ez az üvöltően rövid távlat csak miattad nem rémít halálra
Ennél viszont nem tudok szebben beszélni rólunk
Életünk első kapucsengőnk titulusa, oda a celluxos ifjúság
Zsugorian ujjong a tavaszi Pest
Mire zöldül, költözünk