Túl sűrűn teszi fel a kezét
Helyettem a szerelem
Én már fel se nézek
Túl igaz hogy szép legyen
De az én formám sosem
Tagadja meg magát
Holdfényben két szék között
Téged is megtalált
Magadtól idéztél
Mikor felhúztalak
Csak azt nem említetted
Hogy már te sem vagy szabad
Azóta mindig ősz van és ne is jöjjön tél
Félig üres pohár mióta nem öntöttél
Azóta mindig ősz van és ne is jöjjön tél
Félig üres pohár mióta nem öntöttél
Nem ereszt engem sem az a nyár végi este
Nem ereszt engem sem az a nyár végi este
Nem ereszt engem sem az a nyár végi este
Nem ereszt engem sem
Az a nyár végi este
Rámköszön egy emlék
Biztos te vagy a főhőse
Én már meg sem állok
Megyek tovább előre
Egy irány van előttem
Ahol te is lehetsz
Arra lejt kezem
Hátha visszaintegetsz
Azóta mindig ősz van és ne is jöjjön a tél
Félig üres pohár mióta nem öntöttél
Azóta mindig ősz van és ne is jöjjön a tél
Félig üres pohár mióta nem öntöttél
Nem ereszt engem sem az a nyár végi este
Nem ereszt engem sem az a nyár végi este
Nem ereszt engem sem az a nyár végi este
Nem ereszt engem sem
Az a nyár végi este
Hű képet ad míg képzelem
Az a nyár végi este
Hű képet ad míg képzelem
Nem ereszt engem sem az a nyár végi este
Nem ereszt engem sem az a nyár végi este
Nem ereszt engem sem az a nyár végi este
Nem ereszt engem sem az a nyár végi este
Nem ereszt engem sem az a nyár végi este
Nem ereszt engem sem az a nyár végi este
Nem ereszt engem sem az a nyár végi este
Nem ereszt engem sem az a nyár végi este