Megállítottad az időt, És a kerekasztalra tetted Mélyen belenéztél, De én láttam hogy feletted Mosolygott volna terád A mi nagy fiatalságunk Mit belülről senki se lát És már mi is csak kívülről látunk Úgy meredtél rám, mint egyetlen fa a viharban Hozzád nem érhettem Haza mégsem szaladtam Holnap már csak az emlékedre emlékezem Holnap már csak az emlékedre emlékezem Olyan esendők voltunk, akik két térfélre álltak Nyomát sem leljük már Az ősrégi pályánknak Lassan közeledtünk, mint cseppkövek a sötétben Kik egyfelé igyekeznek, de nem érnek össze mégsem Úgy meredtél rám, mint egyetlen fa a viharban Hozzád nem érhettem Haza mégsem szaladtam Holnap már csak az emlékedre emlékezem Holnap már csak az emlékedre emlékezem Holnap már csak az emlékedre emlékezem Holnap már csak az emlékedre emlékezem Holnap már csak az emlékedre emlékezem Holnap már csak az emlékedre emlékezem