Kiszedtem az ülés alól Az elfelejtett aprót Perselyre nem futotta De vettem útra valót Elaludtam kicsit Annyira hogy tudjam Már nem vagyok ébren De még nem álmodtam Lassuló ütemben Süllyed bent a morál Szinte nem lesz vége A sofőr megint dudál Átadta még meleg helyét az előttem ülő Egy traumatizált ország vett egy levegőt Elzárom a rosszat Egy műanyag dobozba Száz évekig eláll Táguló térben szorongva Az ülések között olyan szűk lett a hely Két idegen egymást nem kerüli el Engem is szélből font ugyan az mi át fúj rajtam Te viszont egy középpont fészket építesz alattam Engem is szélből font ugyan az mi átfújt rajtam Te viszont egy középpont fészket építesz alattam Szemeid nézem miközben Üzensz a napnak A második sugár után Már le is ragadnak Válladra dőlök és suttogok Pedig nincs itt senki más De nem akarom zavarni A nagy nagy nagy Előadást