Annyi itt az élet, Hogy nem fér a vénán át Vécékbe bújva fordítjuk nyelvünkre a hálát Mutatóknak is mindegy Hogy mekkora körben állnak Szavát sem hisszük el A nagy-nagy szomorúságnak Elég, ha elképzeljük Hogy nem vagyunk egymásnak Emlékszel amikor Divatba jött a lélek? Kabátodba bújok És esténként úgy élek Emlékszel amikor elég volt Hogy azt mondd Most, hogy itt vagy Most, hogy itt vagy Most, hogy itt-itthon vagyok Engedelmes világ ez Még nekünk is enged Pedig mi csak szünetekből De azért ismerjük a csendet Amit majd ha nem kell Szóval dícsér Ajándékunk sem nagy De mindenki belefér Elég, ha elképzeljük Hogy nem vagyunk egymásért Emlékszel amikor Divatba jött a lélek? Kabátodba bújok És esténként úgy élek Emlékszel amikor elég volt Hogy azt mondd Most, hogy itt vagy Most, hogy itt vagy Most, hogy itt-itthon vagyok Nem lehetne adni-kérni Csak épphogy ennyit Élőkről jót vagy semmit keresni Bármerre találni csak vissza lehet Kérdőjeledben pont ha leszek Kérdőjeledben pont ha leszek Emlékszel amikor Divatba jött a lélek? Kabátodba bújok És esténként úgy élek Emlékszel amikor elég volt Hogy azt mondd Most, hogy itt vagy Most, hogy itt vagy Most, hogy itt-itthon vagyok Itt vagy, most, hogy itt vagy Most, hogy itt-itthon vagyok Itt vagy, most, hogy itt vagy Most, hogy itt-itthon vagyok Itt vagy, most, hogy itt vagy Most, hogy itt-itthon vagyok