Egész nap zengett a lépcsőház Valami növényeken veszekedtek Palacsinta és rántott hús illata szállt A vasárnapok végtelen délutánjában Anna az ablaknál állt A nővére hazajött Párizsból Pezsgőt ittak és Gauloises-t szívtak És üres szardíniás dobozokba hamuztak Milyen furcsa az élet, gondolta Gyuri Hogy az ember olyan Hogy mindig máshol akar lenni, mint ahol van Összehajtotta a Népszabadságot Megköszörülte a torkát És magukra hagyta a nappaliban beszélgető nőket Azt írta az újság Hogy négy év múlva egy üstökös Szabad szemmel is látható lesz majd az éjjeli égen És ez nagyon ritka dolog Csak az előszobában Jutott eszébe, hogy a cipőjét Az ágy mellett hagyta Úgyhogy zokniban indult el Ki az ajtón, le a lépcsőn, át az udvaron és balra - Ez a térkép a fejében, ahogy indul, szinte futva Már várták a többiek - Vagyis nem várták, csak ott voltak mindig - És a második konyak után Gyuri testét különös bizsergés járta át Még négy év és nézhet egy üstököst legalább Így telt az élet nyolcvankettő nyarán