Elaludtam az Ikeában A kiállított ágyak között Mire felébredtem, sötét lett És a mozgólépcső sem működött Fütyörésztem a holdfényben Visszhangozták a válaszfalak A növényosztályon mászkáltam A szobapálmák lombja alatt A végtelen folyosók homályba borultak A fürdőszobáknál szembejött Régi barátnőm, Diána Megörültem, mert nagyon régen Találkoztunk utoljára Beszélgettünk és sétáltunk Kérdeztem tőle, hogy miért van itt "Elaludtam az Ikeában" - Mondta, és mondott még valamit De nem értettem, mert pont úgy hadart, mint régen Felidéztük a nyarat, mikor Pótvizsgáztunk matekból És Petinek eltört a bal keze És egész végig gipszben volt És annak a nyárnak a vége felé Volt még egy autóbaleset És eszembe jutott, hogy Diána De felejtsd el, inkább hagyjuk ezt Én nem leszek fiatalabb Te nem leszel öregebb Én nem leszek fiatalabb Te nem leszel öregebb Elköszöntünk és reggel lett Egyszer minden kaland véget ér Az ablakon túl a napfényben Kék-sárga zászlókat fújt a szél