A harmincas éveknek mindjárt vége van Nehéz álmokba ringatom magam Csak én látom, hogy mindenki látja már És mintha nem lenne semmi baj, úgy csinál A szerelem pedig nem nagyon válogat Nem keres mindig könnyű korszakokat Úgyhogy itt állunk, a semmi közepén Az időből kiesve, te meg én Zebrákon sietve, te meg én Nem szeretném elfelejteni Hogy nincs már mit elfelejteni Nem szeretném elfelejteni Hogy nincs már mit elfelejteni Nem szeretném elfelejteni Hogy nincs már mit elfelejteni Nem szeretném elfelejteni Hogy nincs már mit elfelejteni Hogy nincs már mit elfelejteni