A léghajó orrából emberek néznek a parton elterülő, végtelen városra Egy basszusgitáros a falnak támaszkodva Egy lányra gondol, akit nem hívott vissza Közben a tankok elindulnak a házak felé Halk zene szól, valaki ásít, a szemében látszik a csillagos ég A behúzott függönyök mögötti szobában Tévé ragyog, fényében ketten fekszenek Az ablak alatt három részeg Kollégista röhögve integet a repülőgépeknek Az egyiken egy öltönyös férfi a második kávéra vár Kinéz a holdra, a szárny mellett jobbra furcsán fénylik a látóhatár Rakéták szállnak a verebekkel Távolról látszik még a tenger Átkelünk a házakon és átkelünk a réteken Minden egyes pillanatban minden élet végtelen Szétfújja a szél a történetek szálait A halványuló dombtetők felett Az adótorony mellett kecskék Legelnek, a hosszú, törtfehér épület udvarán A szárítókötélen színes ruhák Lógnak, ezer meg ezer meg ezernyi éve már Az útról egy autó lassan a fák közé hajt Kutyák ugatnak, ebédet főznek, minden mozdulat örökké tart Rakéták szállnak a verebekkel