Lassan elfogyok. Állok a mérlegen - Ez az eddig ismeretlen mélységekbe vezető szerelem A gyomrom össze-, a szívem elszorítja, és éjszakánként nem enged aludni a félelem. Esni fog. Égnek a villanyok. A körülöttem élő emberek Hajnalban fürdenek, Házakat bontanak, Megölik magukat, Bögréből isszák a kólát. Te most merre vagy? Tanuljunk nyelveket. Összeköltöznék, de veled már nem lehet. Ragasszuk össze a hűtőszekrényeket, ágyakat, polcokat, emlékeket Színes cetlikkel. Írjuk fel németül, hogy senki sem menekül, Senki sem menekül, Senki sem menekül, Senki sem menekül. Szeretlek, de nem leszek egy a sok közül, Akikről énekelsz. Tudod, hogy nem vagyok - és nem is lehetek - erre alkalmas. Láttam a legsötétebb perceidet. Az ágyamból irányítom a zenét, Péntekenként meglocsolom a növényeket, Zárom az ajtót, leszedem a ruhát, Kívülről nézem magam és várok tovább.