Soha nem veszi fel a telefont és mindig lenyúlja a legjobb ruhámat én meg napokig keresem a fák között Az őszi esőben az utcasarkon állva Soha nem veszi fel a telefont és minden régi dolgot elfelejtett De én akkor is ugyanúgy szeretem Mert csak ő érti, amit igazából mondok és nem kérdez semmit, ha fáradt vagyok Nem számolgatja, hogy ki volt a jobb Hátratett kézzel az esőben áll Soha nem veszi fel a telefont és mindig elalszik a filmek felénél Máskor napokig ébren van és eltűnik De csak ő látja, amit igazából látok és nem kérdez semmit, ha fáradt vagyok Nem számolgatja, hogy ki volt a jobb Hátratett kézzel az esőben áll Soha nem veszi fel a telefont Magányos éjszakákon, konyhákban ülve Néha szomorú és más helyekről álmodik és csak ő érzi, amit igazából érzek és nem kérdez semmit, ha fáradt vagyok Nem számolgatja, hogy ki volt a jobb Hátratett kézzel az esőben áll