Az első éjszaka egyedül Mászkálok a városban este Inkább üresen, mint szomorúan és valahogy megkönnyebbülve Mert az első éjszaka egyedül Nem az első éjszaka egyedül Szétcsapva állok a buszmegállóban és tudom, hogy mindig sikerül Túltenni magunkat mindenen Egyre könnyebben, egyre gyorsabban Vicces lett volna, ha tudom ezt Tizenhat éves koromban A szeretkezéseink baszások és mégiscsak szeretkezések Egyre gyakrabban nem tudom, mit gondolok és főleg, hogy miről beszélek Félek, hogy meg fogok őrülni, Hogy kiabálni fogok a metrón Mindig kell valaki mellém Vagy elém, vagy alám, vagy rám Ettől nem leszek boldog, de néha Az is elég, ha nem kell Pánikrohamot kapni Vagy egyedül aludni éjjel De legalább most már tényleg Abban a városban élek Amit már gyerekkoromban Kinéztem magamnak térnek Az első éjszaka egyedül Az első éjszaka mással Rágyújtok az astoriánál Mindegy, legyen így