Összedőlt a ház A téglákat széthordták régen Csak a csillárból maradt meg, néhány kis üvegszilánk A napfény belelép Látszik, hogy régen volt vendég Nem tudja, hogy erre már mezítláb csak az jár Aki annyira bolond, hogy elhiszi, hogy szabadon él És bármerre léphet, attól se fél Hogy múlik az élet Álmában elrepült, reggelre börtönben ébredt Csak pihenni szeretett volna, még egy-két órát De, megszökni csak úgy Csak úgy lehet, ha eltemetsz, mindent A helyedre lefekszel, örökre elalszol És azt álmodod újra és újra, hogy szabadon élsz S bármerre léphetsz, attól se félsz Hogy múlik az élet Bármerre léphetsz, attól se félsz Hogy múlik az élet Szabadon élsz Bármerre léphetsz, attól se félj Hogy múlik az élet Bármerre léphetsz, akkor se sírj Ha elmúlt az élet