Bejött a köd a nappaliba Azt mondta, megnézi hol lakom Éjszaka jött, lámpafénynél Január 7-én, szombaton Azt mondta, régen látott Hiányzom, meséljek, mi van velem Te nem keltél fel, aludtál Pedig reméltem, hogy észreveszed Mint régi barát, úgy üdvözölt De jó, hogy még megismerem őt Én meg nem akartam megbántani Hogy jobb, amióta nincsen itt Aztán csevegtünk, ő meg ölelgetett S a helyzet igazán kínos lett Éjszaka volt, te aludtál Pedig reméltem, hogy észreveszed Kérlek menj el, késő van Gyűlnek a varjak az ablakban Biztosan ők is rád várnak Felejtsd is el, hogy hol lakom Az ajtót többet ki nem nyitom Ne kelljen még egyszer mondanom Szemembe néz gyengéden Azóta is csak én engem A gyomromban már érzem A párát egyre belélegzem Mi van, ha csak működne Kedvese lenni a ködnek Te nem keltél fel, aludtál De féltem, hogy észreveszed Kérlek menj el, késő van Gyűlnek a varjak az ablakban Biztosan ők is rád várnak Felejtsd is el, hogy hol lakom Az ajtót többet ki nem nyitom Ne kelljen még egyszer mondanom Kérlek menj el, késő van Gyűlnek a varjak az ablakban Biztosan ők is rád várnak Felejtsd is el, hogy hol lakom Az ajtót többet ki nem nyitom Ne kelljen még egyszer mondanom Kérlek menj el, késő van Gyűlnek a varjak az ablakban Biztosan ők is rád várnak Felejtsd is el, hogy hol lakom Az ajtót többet ki nem nyitom Ne kelljen még egyszer mondanom Elszivárgott lassacskán Sajnáltatva kicsit magát Te nem keltél fel, aludtál Örömlány lettem melletted A köddel nem hálok többet Remélem, észreveszed