Talán megfulladok De nem egyedül, hanem együtt veled, Mert a világunknak vége, Az utolsókat rúgjuk Te röhögve rúgod el, Kapásból a rágódat a szélben, Nem érted, hogy miért nem mindegy, De én most már leszarom. Tehetetlen vagyok, Depresszív cikkeket olvasok Nincs tervem mára, mert elfogyott A kedvem, a szavam Ha panaszkodni akarsz, Akkor légyszi menj el Nekem már betelt a füzetem ezzel Mégsem lettem könnyebb. Nem tudok aludni éjjel Ő egy hűséges barátom, Ő csak szórakozni ment el, mint te Csak te sosem jöttél vissza. Vágtatni akarok Nem maradt semmim sem, Pedig megvan mindenem, Felismernek és boldognak látnak az emberek Talán boldog is vagyok Ez a keserűség éltet Keserű nélkül nincs is édes, Mint só nélkül sincs étel Várom a holnapot Várom a holnapot Várom a holnapot