Keveset olvasok Keveset izzadok Lángtalan lobbanok Mindennap meghalok Minden körbejár Minden szerteszét Az egyetlen tanár Nem értem mit beszél Tudom, hogy mindenem Jelentéktelen Egy nap az életem Tengerhab életem Tegnap a holnapom Meghal a vonzalom Tegnap a szűk család, Velük utazhatok Tudom, hogy azt hiszed Hogy minden jéghideg Remegve hullik rád Minden évtized, De nézz az égre most Fordulj a tér felé Léted a távolban Megnyugszik, révbeér Révbe-révbeér, révbe-révbeér... Minden nap így kelek, Fehér falak felett Színesen száguldva Paradicsom meleg Paplanom körbeér Pezsdül a lomha ér Két szem a távolban Semmivel egybeér Hogy mondjam el neked Hogy életünk ege Ugyanúgy nyúl felénk, Mint nyárfák az ég fele Látom, hogy körbeér Örök a benti tér Egyszerre észlelem Lelkem történetét Látom a végtelent A lélek időtelen A lélek időtelen Minden időtelen A lélek időtelen... Révbe-révbeér, révbe-révbeér...