Szellőzik a ház, a tónál árad át a levegő, Orrvérfolt és kacsatoll egy világoskék lepedőn. Dohányszaggal küzd a huzat, ajtó mellett evezők, Csónak indul el a tónál, felriadva alszom benne. Ha majd semmi történik, ezért semmi se fáj, Bár a tegnap még bosszant, ma már senki se lát. Hogyha valaki csenget vagy ha valaki hív, Én a tó közepén, s az meg távolról int, Akkor küldjön be pénzt vagy egy csokrot, Még rózsabokrokat metszek. Füstjelet morzéval, bókot, Csak adjon még tizenöt perc csendet! Sártenger fölé új tornyot, Egy formalinba zárt embert, Süllyedő nyelvemre szavakat, Addig konyakba dobom a meggyet. Vadgalamb a szárnyak útján, élesedő bajonett, Bárhova mész, megtalál egy keserédes amulett. Gyertyát gyújt a bádogember, feketelyuk, szemfedők, Penészedő fehér falak, világoskék lepedők.