Bújócskáztunk víz alatt Gyöngyvető, bolondos halak Csapkodtál felém a kezeddel Szempilla-verdeséssel Szerelem volt neked a tenger Fölzaklató világ Nyitott szemeden úsztam át De láttam még: utánam nézel A zöld folyók mind odafolytak A kék folyók mind odajöttek S hasad lebegő szigete alatt ölelőztek A vízbefúltakat feledték S a szenny sodródó rakományát Csípőd köré, mint Isten gyolcsát Az egész tengert rátekerték ♪ A föld csak emléknek maradt Házaival, köveivel Vékonyka hajszál volt a part Valamelyik nő hagyta el A narancsvörös sátrak is Mint a káprázat karikái Vagy mint izzó gömb-madarak Kezdtek az időn kívül szállni Tisztátalan sóval a számon A vízről énekeltem hosszan S mert éltél, örömömben én a tenger arcát megcsókoltam Hullámok hab-szarvú bikái Hozták a napot közelebb Vállamra álltál, hogy elérd S mire elérted, este lett Halak úsztak éjjel álmodban Ablakunkon bejött a víz Két melled kincs volt, gyöngy-kavics S mire felhoztam, fuldokoltam