Én itt várlak, Üres hassal ásítoz az út Ölébe egy város belebújt Pocsolyákban játszadoz a fény Végre itt vagy, Arcodon egy lopott kis mosoly. Szeretem hogy most sem vagy komoly Felőlünk ránk szakadhat az ég Úgy kapaszkodunk összetartozunk, Nem leszünk tovább árvaként. Körbefordulunk, ölbetáncolunk, Minden néma perc százat ér. Reggel hat lesz, Te is olyan fáradt vagy mint én, Megállunk a Lánchíd közepén, Hajainkat ringatja a szél. Milyen csönd van, Újjainkban halkan üt az ér, Egymásba fonódva te meg én, Pihenünk az Isten tenyerén. Nem tudják ezt már szétszedni, Mint a kerítéssel összenőtt kis fát, Zsebünkbe a belenőtt cérnát, Miért kalapál ennyit itt a szív? Úgy kapaszkodunk összetartozunk, Nem leszünk tovább árvaként. Körbefordulunk, ölbetáncolunk, Minden néma perc százat ér.