Erdő voltál, sűrű erdő Bolyongtam benned Kerestem a szívem helyét Kövek közt, a fák alatt Folyó voltál, én a hal Etettél, itattál Hullámok alá rejtettél Sodortál magaddal Szél voltál az utca szélén Szél, szél, meleg szél Amiről a város Ezer éve beszél Gyerek voltál, akire Ha rámosolyogtam Megvalósult bennem Minden álma Szép volt mind, és igaz Város voltál, napfény a házfalon Kiben bujkálhattam névtelen Este még koccintunk, de reggelre Ott ült arcomon a félelem Te voltál a gyerek, én a kő Messzire dobtál Keresni kezdtél, én a fűben feküdtem Bíztam, hogy megtalálsz De lassan benőtt a fű Elnyelt a föld Könnyemet lemosta Arcomról az eső Erdő vagy, de én nem bujkálhatok Folyó, de én a partján állok A házak eltakarják a napot Lefogják a szelet