Ezt is elviszem magammal...
Ezt is elviszem magammal, viszem magammal, ha lehet,
Ezt is elviszem magammal, viszem magammal, ha lehet...
Viszem a régen kihízott nacim
Viszem a kelet-német származású macim
Ezernyi véglet közül a köztest
Viszem a Csokonai Vitéz Mihály Összest
Ott lesz az ágyam ahova fekszem
Elviszem alvókának egy-két régi ex-em
Viszem a barnát viszem a szőkét
Viszem a felhalmozott kapcsolati tőkét
Ezt is elviszem magammal...
Viszem a tutit viszem a gagyit
Viszem az otthonkában utcára tett nagyit
Megannyi némán átbliccelt évet
Elviszem magammal a szentendrei HÉV-et
Viszem a bölcsit viszem a temetőt
Viszem a csokoládébarna bőrű szeretőm
Kicsit a nyarat kicsit a telet
Viszem a mindörökké-Moszkva-Moszkva teret
Ezt is elviszem magammal...
Apuka titkát anyuka aranyát
Elviszem magammal a Bácskát meg a Baranyát
Viszem a Marcsit viszem a Karcsit
Elviszem Kenesétől Keszthelyig a Balcsit
Viszek egy búval bevetett földet
Viszem a pirosat a fehéret a zöldet
Elviszem ezt is elviszem azt is
Viszem a jófiút de elviszem a faszt is
Ezt is elviszem magammal...
Viszem a bankot viszem a pálmát
Elviszem minden igaz magyar ember álmát
Viszek egy csontig lelakott testet
Viszont az nem kérdés hogy Buda helyett: Pestet
Viszek egy szívet viszek egy májat
Viszek egy kívül-belül lakhatatlan tájat
Naná hogy úgy van ahogy azt sejted:
Viszek egy lassú burjánzásnak indul sejtet
Viszek egy csúnyán beszopott mesét
Viszem a legesleges legutolsó esélyt
Ki tudja, lesz-e búcsúzni időm
Viszem a Duna-parton levetetett cipőm
Mit bánom úgyis elviszem lazán
Elviszem gond nélkül a hátamon a hazám
Aki ma büntet az holnap lövet
Viszek egy mindig újra föl-földobott követ
Ezt is elviszem magammal...