Ma megszámoltam reggel sok poros, szép trófeám,
Megvolt mind, de tegnap sajnos kettétört egy óceán
Milyen idilli itt a réten, csak a gonosz fúr-farag csendben,
Az a pár hang és kép, amit meghagy, kicsit kevésnek tűnik innen
Csak annyit mondhatok gyerekek,
Figyeljetek oda egymásra,
A csontokat jó mélyre ássátok el,
Nehogy a kutya kiássa
A hátamon fekszem, az égben kavarog az idő
Hogy pózol ott fenn a sok év,
Mind jobban néz ki, mint azelőtt
Béke van, csend idelent is,
Fény, virágillat és méhek,
Egy kék lepel takarja el csak az örök sötétséget
Kár, hogy a lányok is öregek lesznek nemsokára
Ráncaik ágyások, amiből kinő az idő virága
Van, amiért nem szabad harcolni kivont karddal a szélben
Mert közben leúszik a csatornába észrevétlen.
A hátamon fekszem, az égben kavarog az idő
Hogy pózol ott fenn a sok év,
Mind jobban néz ki, mint azelőtt
Béke van, csend idelent is,
Fény, virágillat és méhek,
Egy kék lepel takarja el csak az örök sötétséget.
Kár, hogy a lányok is öregek lesznek nemsokára
Ráncaik ágyások, amiből kinő az idő virága
Van, amiért nem szabad harcolni kivont karddal a szélben
Mert közben leúszik a csatornába észrevétlen.
Csak annyit mondhatok gyerekek,
Figyeljetek oda egymásra,
A csontokat jó mélyre ássátok el,
Nehogy a kutya kiássa.
A hátamon fekszem, az égben kavarog az idő
Hogy pózol ott fenn a sok év,
Mind jobban néz ki, mint azelőtt
Béke van, csend idelent is,
Fény, virágillat és méhek,
Egy kék lepel takarja el csak az örök sötétséget.