Hozzánk fel nem jöhet, túl nehéz ember
Mi meg lenn dugig vagyunk zenészekkel
Így vitáznak róla, a mérlegre mit tegyek?
Mérjem szeme színét, mér' nem szép száját
Nehéz szívét, vagy könnyű máját?
Úgy mérjem, öregember, vagy úgy, hogy kisgyerek?
Halottunk ügyében mégis előre
Nem jut a pokol, és a menny képviselője
Váratlan' végül így szól a halott
Jó napot kívánok, alászolgája
Látják, kérem, a meghalás dolgára
Én teljességgel alkalmatlan vagyok
Vedd elő a gitárt, élettel a halált!
Vedd elő a gitárt, élettel a halált!
Hiába vizsgálnak, mert a Föld ölébe'
Nem fekhetem el, sem pedig fölébe
Fölébredek, nyugodni nem tud a testem
Egy hely van nekem, a magyar földszint
Ahol trolipiros, koszos-fehér és zöld színt
Hord a Duna át gyönyörű Budapesten
Amim van: cipő, kabát, test, álom
Dal és rák, mindenemet reád testálom
Hordd ezentúl - rendelkezett halottunk
Ellenvetés van-e? - kérdi végül - Á, nem
Von vállat a patás, és a szárnyas szól: ámen
És elszórták felettünk, míg aludtunk
Vedd elő a gitárt, élettel a halált!
Vedd elő a gitárt, élettel a halált!
Hát így szórták el Cseh Tamást, mint a magot
Visszajött, itt lakik, él, pedig halott
Felröppennek a galambok, ha bokáját összecsapja
Rákja van, amennyi kenyéren a penész
Vagyona akkora, ahány utcazenész
És ő, mint a budapesti részegség összes apja
Hunyorgó neoncső-szemével kacsint
Felfúj egy szoknyát, s hogy elfedje a csínyt
Hangosan fütyül az utcákon, ha ő a szél
Géza, ha eljössz, írhatnánk dalokat
Majd zúgják a csövek, éneklik a madarak
Egy rekedt hangos bemondó valahol így beszél
Elő a gitárt, a harc ugyanaz, csak a csata más!
Élettel a halál ellen, ahogy akkor Cseh Tamás
Elő a gitárt, a harc ugyanaz, csak a csata más!
Élettel a halál ellen, ahogy akkor Cseh Tamás
Vedd elő a gitárt
Vedd elő a gitárt
Vedd elő a gitárt
Vedd elő a gitárt
Vedd elő a gitárt
Vedd elő a gitárt