Egy akváriumban élő sellő volt ő, aki kiengedtek a nyílt tengerre
A haja hajlatai mutatták meg a nőstény halaknak a jeleket
Hogy merre ússzanak, merre keresgéljék a beteljesült életet
Csak csapkodtak utánna az igen intelligens hímöngyilkos delfinek
S akkor átkarolta egy lény
Ez voltam én
És az elveszett szív előkerült
Szerelmesként
Szellemhajóval járó kalóz voltam, aki nem találta a kikötőt
Az éhes cápák közé dobattam be az összes jól elhasznált szeretőt
Vagy az árbócra húzattam őket fel, hogy leplezzem, titokban várom őt
A partközeli sirályok sikították azt a hőn áhított szebb jövőt
Aztán átkarol egy lény
Egy szemtelen szirén
És az elveszett szív előkerült
Szerelmesként
A gyanakvást elűzöm, mikor rárepül az az ázott állatarzenál
Nem tagadhatom le, előtte sem, hogy az életem egy horror karnevál
Karnevál
Ah-ah, ah-ah, ah-ah
Ah-ah, ah-ah, ah-ah
Ah-ah, ah-ah, ah-ah-ah-ah
♪
Most alámerül gyönyörrel, és megőrzi szemében a vörös napnyugtát
Egy örvény lehúzza magával a sötét mélybe a selymes nyaka illatát
A delfinek meg mennek utánna, hogy átússzák vele az éjszakát
Én meg a halakkal hullámzó vizet nézve tengeren bolyongok tovább
Átkarolta egy lény
Ez voltam én
Átkarolt egy lény
Sellő vagy szirén?
Ah-ah, ah-ah, ah-ah
Ah-ah, ah-ah, ah-ah
Ah-ah, ah-ah, ah-ah-ah-ah