Legalább azt mondd meg, hogy hová menjünk?
Az ostobákkal mihez kezdjünk?
A szupersztrádám a hiperkarma
Ez a sorsom, nekem is meg lett írva
Aki írta, az az égből nézi
Ott az első sorban ül és mégsem érti
Csak bámul rám, hogy minden rendben
Neki könnyebb minden
Azt a dobhártyát kicsit összébbhúzni
Süket füllel könnyebb úszni
De ha engem hallgatsz, melléd úsznak
A füleid nélkül is visszahúznak
Hát ez van. Csak azt nem tudni
Hogy te mi a faszér' jársz el szórakozni
Ha alszol szinte egész végig
Csak akkor kelsz, mikor a pultból kérik
És már olyan mindegy, hogy mennyit is iszol
És olyan mindegy, hogy mit is gondolsz
És marhára nem baj, ha sosem bírtak
Akik azt se tudják, hogyan hívnak
Ez az egész, ha mi épp úgy vesszük
Ahogy mindenki más is itt velünk együtt
Igazi. Pedig csak annak tűnik
Akik igazak, azok az ilyet el nem tűrik
Ez a helyzet, ez csak a lóvét nyeli
Aki megengedheti, mind megengedi
A világ az ilyen, és itt vagy benne
Hát mondd meg nekem, mi értelme van
A táncnak, ha nem a szex, meg a drogok
Ami igazán kell. Ez az a dolog
Ami eltűntet, mint a szamarat a ködben
És mellettem vagy, de messze tőlem
Aki számít, azt te sosem látod
Aki valamit is akar, az a jóbarátod
Aki megesküszik, hogy jóbarát vagy
Pedig többnek tart, mint egy jóbarátnak
Az a sumák fajta, az sosem mondja
Csak nevetgél, hogy neki nincsen gondja
Pedig elevenen eszi meg a penész érted
Sokra képes, aki szeret téged
És hiába mondod, hogy sosem kérted
És hiába mondod, hogy azt nem lehet
És te hiába látod, hogy szép az élet
Ha nem látja senki más, cseszheted