Inkább a versed költsd és ne a rosszhíredet A városban egyedül én vagyok veled és nézlek Ahogyan a sárban mászol és látom neked is csak A fagolyók nõnek a szemeid helyén és te se veszel észre mást csak ami elédtáncol és ordít De csak az kiabál aki fél Te magadon nevess csendesebb legyél Az kiabál aki fél Játszom veled de az én nevem nem ér Lõdd ki magad figyeld a csendet hallgass Figyelj Mellébeszél aki mindent akar az a kis élet amit te szépnek hiszel Nekem annyit se ér mint a vécépapír kit érdekelne ha kitörne Valami háború a magam részérõl inkább a seggem félteném Hiszen a lelkem köszöni szépen jól van valami mély dolog fenekén írja a versét Az elsõt Hogy a fejébe szólnak a hangok Meg a teste Ami olyan hogy egybõl rímel rá a lelke és helyetted ordít hogy ne kiabálj Mert csak az kiabál aki fél Te magadon nevess csendesebb legyél Az kiabál aki fél Játszom veled de az én nevem nem ér Lõdd ki magad figyeld a csendet hallgass és írjad a versed De csak addig írjad amíg azt nem mondják Nem rossz de ezt már írtad Tudod az egyetlen út ami valahova vezet ez a hosszú vörös Amin éppen gyalogolok voltak idõk mikor azt éreztem Hogy ez az út lesz a vesztem és a végén belebukok Egyedül a téren álmodik a nyomor Pénzem az nincsen és a város is üres és mégis ezerszer színesebb mint a képeken én élvezem