Kifutott szalag után hallgatlak Úgy képzelem el, hogy szenderülsz Szívnek rohanó kardhalak Ott fekszel most is, ahol hagytalak Így maradunk, egymásban tartva Poresőben a nikotin sárral Nincs szívzörej, csak fehér zaj van A bőröm sáskarágta Moly meg sáska rágja A kád amíg megtelik semmivel Ha nincs hova, akkor is menni kell A szárnyaid gondosan eltettem Repülni nekem sose kellettek Se kint, se bent, nincs sehol A zárójelben szóközök A nap se le, a hold se föl A tenger mély, a nyúl üreg ...hogy szembeszélben szörfözöl Hogy fodrozódik, felnevetsz... Tökre jó, csak tönkretesz Szublimálsz. Nincs átmenet Felgyújtom utánad a várost Leoltom utána a lámpát Kikapcsolom magam végre Bekapcsolsz hajnalban aztán Hiányzik az ablak a falról Megvan mindenem, asszem A könny, mint a köd folyik lassan A kád amíg megtelik semmivel Ha nincs hova, akkor is menni kell ...ahogy belebújok a bőrödbe Ahogy megmelegszik az éjszaka A fák ahogy összeölelkeznek A madarak egymáshoz költöznek... A katicák alszanak mellettem A kígyókat közel engedtem Felgyújtom utánad a várost Felgyújtod utánam a lámpát Bekapcsolom magam végre Kikapcsolsz hajnalban aztán Felgyújtom utánad a várost Felgyújtod utána a lámpát Álmodd azt, hogy ébren voltál végig Párnaszirtek az égig, paplantenger Álmomban most is ott vársz ránk Az indulástól az érkezésig