Ezek az ízek és formák Jaj, mind oly egyformák Hogy egyik idomtól A másikhoz futok. Kiáltok, hallom A hangom oly szürke Hogy amint csak lehet én hozzád is bújok. Koppannak halkan A bádoglemezre A vezérlőegység Ma annyira kopott Hogy fékeznék, de már Nem emlékszem a gombra Amely a kritikus ponton Még visszafogna. Ezért zuhanva lefelé Mosolygok a filmen, egy Haldoklónak most még Egy kis vért adok és Nyúlok az antitest-szerű Tükörképemhez, aztán Köpök egy nagyot és Belefulladok. Belefulladok. Belefulladok. Belefulladok. Belefulladok. Valami kellemes íz ült Ma bele a számba. Listára vettem Minden apró tényezőt Majd összepakoltam Egy barna bőröndbe és húztam és vittem Darabokba' őt, mert Minden és minden úgy kezdődik újra Hogy a végére mindig Bele is bukom. Haldoklom, felteszek mindent a húsra De a lélek legyőz, és én Elbujdosom. Elbujdosom. Elbujdosom. Elbujdosom. Elbujdosom. Elbujdosom. Elbujdosom. Elbujdosom. Elbujdosom.