Állni a színpadon Törékeny dolog, de én most itt vagyok Élem az álmomat És megosztom, ha kell, ha mást is érdekel A siker jó, hogy simogat De a sírás mégis fojtogat Újra kislány vagyok Aki éppen most felel, és épphogy megfelel Újra feláldozom Első szerelmemet, hisz majdnem tönkretett A siker jó, hogy simogat De a sírás mégis fojtogat Miért sírnak ritkábban a fiúk? Hogyan zárnak magukba mindent? Bárhogy fáj is, nem látni, arcukon Úgy megtanulnám tőled! Miért sírnak ritkábban a fiúk? Hisz az élet nem tesz kivételt De az érzés nem győz a látszaton Úgy megtanulnám tőled! Állni a színpadon Törékeny dolog, de én most itt vagyok Nézek a fény mögé Nézem, hol lehetsz, miért nem integetsz A siker jó, hogy simogat De a sírás mégis fojtogat Miért sírnak ritkábban a fiúk? Hogyan zárnak magukba mindent? Bárhogy fáj is, nem látni, arcukon Úgy megtanulnám tőled! Miért sírnak ritkábban a fiúk? Hisz az élet nem tesz kivételt De az érzés nem győz a látszaton Úgy megtanulnám tőled! Miért sírnak ritkábban a fiúk? Hogyan zárnak magukba mindent? Bárhogy fáj is, nem látni, arcukon Úgy megtanulnám tőled! Miért sírnak ritkábban a fiúk? Hisz az élet nem tesz kivételt