Engem lepadlózott minden szavad... Te nem bánod, hát le ne tagadd! Tudod, a mesék is felnőnek egyszer: Minek a testem, ha a lelkem nem kell? Én vagyok a hibás, ha te tévedtél, Te vagy a bűnös, ha én rontom el... Így minek keresek varázsigét, Ha enyém az egyik - a másik a tiéd?! Néha-néha vártam, néha-néha kértem: Most sem értem... Mindent összetéptem régen, a szégyen nehogy utolérjen! Meztelen az álmom, meztelen a vágyam: Magamba zártam... ...Ki a bűnös kettőnk közül? Aki sír, vagy aki a könnynek örül? Sírj! Ha nem látom, könnyezel! Ott Sírj! Ahol engem küldtél el! Sírj még magadnak! Sírjál a napnak! Sírj a szélnek! Sírj még! Nekem elevenembe talált minden átkod, Mit a fejemre olvastál: tagadd bárhogy - Te nem gyűlölsz, csak kicsit unod már, Ha a szerelem a szívedben ki-be járkál... Talán rám találsz, ha vársz és vársz, És keresed a szerelmet, ha eddig nem merted... Én feladom a játszmát, nem kell várnod, Üldözd el te is a bosszúálló álmod!