Volt egy hajóút lenn a déli tengeren És a nagy fedélzeten Napozott egy lány Nem tétováztam, hozzáléptem merészen Kis kalandot reméltem De ő így szólt rám Kapitány, kapitány, ahány dokk, annyi lány? Kár a szó, értem én, mit kíván Kapitány, kapitány, van ilyen csacsi lány Szörnyű vihar volt, tán a nyolcadik napon És a lány, mert félt nagyon Odabújt hozzám Hajnal felé járt, hűvös szellő ébresztett Könnyes szemmel búcsút vett S visszanézett rám Kapitány, kapitány, sose volt még talán Gyönyörűbb viharos éjszakám Kapitány, kapitány, van ilyen csacsi lány Volt egy hajóút, már csak emlékemben él De ma tőle jött levél Szinte lángoló Nincs már nyugalmam, újra felbolydult a múlt Sosem érzett vágyra gyúlt Ez a néhány szó Kapitány, kapitány, jégbe zárt tulipán Vágyhat így éltető nap után Kapitány, kapitány, van ilyen csacsi lány Kapitány, kapitány, téves volt az irány Az a lány szeretett igazán Ilyen lányt, kapitány, nem találsz soha tán