Nem adhattam semmi mást, mint árva lelkem csöndes vallomását Nem értettem, mért választod a téli város dermedt hallgatását Kár, hogy a fény úgy elszállt, elszállt A múlt nincs feledve Vársz rá, csak jönne végre, de már oly messze Múló szép regény tél ünnepén Nagyon fáj még, de vége Time to say goodbye A szív különös táj Álmodtunk a helyről, hol még Kívülünk senki se járt és már búcsúznál Ha szeret az ember, mindenre kész Én tudom, hogy hiába mész Itt maradsz örökké Nem adhattam semmi mást, csak büszke lelkem kóbor lázadását Arcomon a hó már rég úgy ég, úgy ég Lángra gyúlt az emléked, úgy ég Messzi fénye világít, úgy ég, mint rég Úgy ég, mint rég Time to say goodbye A szív különös táj Álmodtunk a helyről, hol még Kívülünk senki se járt és már búcsúznál Ha szeret az ember, mindenre kész Én tudom, hogy hiába mész Itt maradsz örökké Hát miért búcsúznál? Ha szeret az ember, mindenre kész Én tudom, hogy hiába mész Itt maradsz örökké, hát miért búcsúznál? Mégis fáj