Csábít egy éj, egy sejtelmes látomás Csábít egy arc, mit egyszer kell, hogy láss És a szem, mit láttam már valahol És kék, és olyan szép És a száj, mi most más szívéhez szól Tiéd volt az arc, tudom most már jól És azóta Jégből vagyok, talán fel sem olvadok Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet Jégből vagyok, talán fel sem olvadok Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet Ha valami fáj, nem érzem régen már És ez a láz csak álmomban éget tán És az arc, tudd meg, hogy tiéd Hívj! Nekem ennyi elég És a száj, ha hozzám szól majd még Meg kell értsed hát, ennyi épp elég Te biztosan látod Jégből vagyok, talán fel sem olvadok Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet Jégből vagyok, talán fel sem olvadok Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet Tudd meg hát, sosem éreztem még Hogy szívem, szívem tiszta jég Hideg a nyár, vagy forró lehet a tél Nem segíthet más csak ha értem ég Te biztosan látod? Jégből vagyok, talán fel sem olvadok Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet Jégből vagyok, talán fel sem olvadok Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet