Mikor az ember beszennyez minden tengert, folyót és tavat
Kifogja belőlük majd a legutolsó halat
Csendben elfogyasztja és már semmi nem marad
Akkor döbben rá, hogy a pénz keserű falat
Az ember beszennyez minden tengert, folyót és tavat
Kifogja belőlük majd a legutolsó halat
Csendben elfogyasztja és már semmi nem marad
Akkor döbben rá, hogy a pénz keserű falat
Kezdetben az ember a természettel kézen fogva
Gyarapodott, fejlődött és ma pont ennek a fogja
Habokban van már az ősi szimbiózis
Érthető, hogy a rosszból kijut egy kis dózis
Végtelennek tűnő lehetőségek tárháza
Gondoltuk a Föld egy terülj-terülj öko-pláza
Aztán néhányszáz év alatt a jó velünk el szaladt
Kipusztítva minden mást, fajunk magára maradt
Nagyvárosokban pazar, palotákban pazal
Miközben valakinek az otthona egy szalmakazal
És addig, amíg ők végigéheznek egy életet
Pofátlanság, hogy kukába kerülnek az ételek
Hatalmas vízkészletek, mit az ember elherdál
A játszma most fordul, az élővilág szervál
Az időnk csak fogy, a természet nem elnéző
Megoldást találva talán még nem késő
Mikor az ember beszennyez minden tengert, folyót és tavat
Kifogja belőlük majd a legutolsó halat
Csendben elfogyasztja és már semmi nem marad
Akkor döbben rá, hogy a pénz keserű falat
Az ember beszennyez minden tengert, folyót és tavat
Kifogja belőlük majd a legutolsó halat
Csendben elfogyasztja és már semmi nem marad
Akkor döbben rá, hogy a pénz keserű falat
Ez egy élő bolygó. Még! Míg meg nem orrol ránk az ég
Ám ha itt a vég, vad horrorrá válhat minden szép
Mert csak akkor esünk kétségbe, ha dühös, hogyha kárt tesz
De ő csak szólni próbál, hogy gáz lesz
Savanyú könnyeket hullajtva önmagát marja
De senki meg nem hallja, hogy a Föld ezt nem akarja
A sok marha jó ötletnek hála
A haladás meg nem áll, szinte száll, de sajnos helytelen irányba
Hiába a több évezredes tudás, csupán egyhelyben futásnak tűnik
Minden a fejétől bűzlik
Az emberek többsége, mintha gépekké változna
Kendermagos processzor és letöltött káposzta
Ellennénk átkozva?! Kényszerképzet
Nézd csak meg, ahogy emberi testet ölt a végzet
Majd lassan az egészet elemészti az enyészet
Megbuktunk, hiába tanított a természet
Mikor az ember beszennyez minden tengert, folyót és tavat
Kifogja belőlük majd a legutolsó halat
Csendben elfogyasztja és már semmi nem marad
Akkor döbben rá, hogy a pénz keserű falat
Az ember beszennyez minden tengert, folyót és tavat
Kifogja belőlük majd a legutolsó halat
Csendben elfogyasztja és már semmi nem marad
Akkor döbben rá, hogy a pénz keserű falat
Sír a Föld, s vele együtt zokogva sír az ég
Mert egy bús, kietlen sírhellyé változhat a
Réges-rég talán még tényleg szép, csodás, kék planéta
Olajtartalékra hajtó martaléka
Lesz és nem egy vidámnap ez
A sorsunkra pontot pár atomrakéta tesz
És egy kalap alá vesz, lehetsz bűnös, vagy ártatlan
A sors ostora mindenkin egyformán csattan
Igaz, mi csak jót akartunk cselekedni, nem bűnt
Helyes iránynak ez tűnt, de mégis elvesztünk
Szétcsesztünk egy bolygót, pedig ez csak társbérlet
Azt hittük, hogy miénk lett, de az emberiség téved
Mit tehetsz, ezt kérded?! Ó, ha értenéd
Hogy néhány szélkerék kezdetben még elég
De hogyha féltenéd, tegyél többet
Élj rajta, használd, de vigyázd a Földet
Mikor az ember beszennyez minden tengert, folyót és tavat
Kifogja belőlük majd a legutolsó halat
Csendben elfogyasztja és már semmi nem marad,
Akkor döbben rá, hogy a pénz keserű falat
Az ember beszennyez minden tengert, folyót és tavat
Kifogja belőlük majd a legutolsó halat
Csendben elfogyasztja és már semmi nem marad
Akkor döbben rá, hogy a pénz keserű falat