Akadnak napok, hogy úgy érzed, nem lehetsz boldog
De csak azért nem lóghatsz egy kötélen, mert a dolgok
A nyakadba szakadnak és mivel szabadnak
Születtél, a boldogságodnak gátat nem szabhatnak
Az ellenségek, a barátok, rokonok
Mindegy, aki konok, attól jönnek a pofonok
És te meg csak lesel, csak nézel, lepkézel
Ahelyett hogy minden ilyet puszta kézzel intézz el
De nincs ezzel gond, bizony ez így van rendjén!
A helyes utat járod még ha mások néha gyengének
Találnak is, de ha magában hisz
Az ember győzni fog akár a sziklák felett a víz!
Csak küzdj és csak bízz, ha a sors csatába visz
Még akkor is, ha azt érzed, hogy mindig csak szívsz
Soha ne gondold, hogy haszontalan köröket írsz
Mert ez is jobb, mintha csak sírsz, úgyhogy menj amíg bírsz! Úgyhogy:
Menj, menj bizony menj tovább
Bármit is súgnak az ostobák
Lehet a körülmények sokszor mostohák
De te csak menj, ne állj meg, menj tovább!
Az élet egy szeszélyes lektűr, hiába viselnéd korrektül
Hiszen a szerzőnk épphogy csak megtűr
Jöhet rossz fejezet, de amíg le nem fejezett
A sors mindent átíró tolla, addig te befejezed
Csak hinned kell, és bíznod csendben, halkan
Hogy happy enddel zárul, ugyanis örülsz ha majd vége van
S ha végre szam-bázhatnál, hogy túléled
Mindig valaki feketeségbe húzva visszanyúl érted
Ne hidd, hogy nem lehetsz egy merő akaraterő
Pont azt bizonygatná Ő, hogy belőled ritkán jön elő
Hát készülj fel a kombatra, ha kell fogcsikorgatva
És mutasd meg, hogy a vészharangokat hiába kongatja!
Szóval adott egy feladat és te feladod, mert hát elakadtál
Mintha már nem is akarnál élni, ember, meghibbantál?
Elmarad a megváltás, csak azok lesznek boldogok
Kiknek a keserűségét saját vállon hordozod!
Feloldozott nem lehetsz ettől, csupán foltozott
A sebtől, ami visszamarad majd ebből a sok-sok kínkeserves meccsből
S, ha feladod mielőtt eldől, befogod nyalni egyből
Amibe csúnyán beletörődsz, és megtör
Na de nem dőlhetsz el, kelj csak fel, menned kell
Ez egyedül csak a te filmed, ahol ez máshogy szerepel
De amíg ezen az úton jársz, hidd el sohase lesz mi megront
S ha a múlt még nem igazán csitult magadnak csak ezt mondd:
Ami történt velem, az már csak történelem
Ezért ha önkénytelen, csupán a körtét nyelem
Egy olyan fegyver leszek, ami tölténytelen
Úgyhogy a fényre vágyom, de a sok sötétre nem
Menj, menj bizony menj tovább
Bármit is súgnak az ostobák
Lehet a körülmények sokszor mostohák
De te csak menj, ne állj meg, menj tovább!
Menj, menj bizony menj tovább
Bármit is súgnak az ostobák
Lehet a körülmények sokszor mostohák
De te csak menj, ne állj meg, menj tovább!
Menj, menj bizony menj tovább
Bármit is súgnak az ostobák
Lehet a körülmények sokszor mostohák
De te csak menj, ne állj meg, menj tovább!
Menj, menj bizony menj tovább
Bármit is súgnak az ostobák
Lehet a körülmények sokszor mostohák
De te csak menj, ne állj meg, menj tovább!