Lovam hátán, a nyergem ölében
Mint a puskapor ott a töltényben
Robban alattam, itt a szél szárnyán
Amíg élek, fel soha nem adnám
Hajnali harmat hűti le szívem
Neked semmi, nekem ez a minden
A találkozás, ahol ezer év után
Újra együtt egy árnyékos délután
Nevetni kell, akkor is, amikor
Úgy érzed, az élet mindjárt eltipor
Bármi jöjjön is, minden út áldott
Mert a végén Isten körül álltok
Hunok mantrája dobog tüdőmben
Így látom a valót ott a tükörben
A szeretet szer, ami engem etet
És Árpád népe újra szabad lehet
Ahogy a Nap kel fel
Úgy ég a tűz bennem
Villámot szór szívem
Forgószél lelkemben
Elhagytam eszméket
Pont úgy, mint lepkéket
Kisgyermek hálóval
Hol vágtatok Ráróval
Hadd lássam még egyszer
Ahogy a Nap kel fel
Látom, mit látnom kell, ez nekem bőség
Lényem jól figyel, nem kell más őrség
Azért születtem, mert Isten elfogad
Ha eljön a hajnal, köss el egy jó lovat
Hosszú út vezet őseim földjére
Ahol még eleven Feszty körképe
Lábaim megfagynak, tenyerem forró
Az igazságot nem várom a bortól
Érzem a Föld szívét, dobban alattam
Magyarnak születtem, ember maradtam
Zöldellő dombok, lüktető puszták
Isten titkait magukkal hozták
Szerelmem öléből fiam szemébe
Szeretet költözött gyűlölet helyébe
Láttuk, mit látni kell, a többi rossz álom
Örülök hogy itt vagy, drága barátom
Ahogy a Nap kel fel
Úgy ég a tűz bennem
Villámot szór szívem
Forgószél lelkemben
Elhagytam eszméket
Pont úgy, mint lepkéket
Kisgyermek hálóval
Hol vágtatok Ráróval
Fölöttem sólyom száll
Ezerszer látott már
Hajnalban érkezem
Szorítsd hát két kezem
Lovamnak súgom én
Bármi az úton ér
Csak hadd lássam még egyszer
Ahogy a Nap kel fel
Fölöttem sólyom száll
Ezerszer látott már
Hajnalban érkezem
Szorítsd hát két kezem
Lovamnak súgom én
Bármi az úton ér
Csak hadd lássam még egyszer
Ahogy a Nap kel fel