Vagy úgy szeress, ahogy vagyok, vagy ne nevezz a haverodnak
Búcsút intettem a kamaszkornak, mégis maradt jó sok hibám
Már nem vagyok olyan vidám, már nem nevetek mindenen
Mert ismerem a dolgok menetét
Legalábbis sejtem, hogy kiismerhetetlen az élet
Ez az elcsépelt szó, mely talán mégis a legszebb
Napról napra arra edzek, hogy kibéküljek magammal
Hogy felelősséget hordok a szavammal
Sokszor nehéz teher
Sokszor inkább lennék valami buta, kékszemű év arca
Aki épp arra tesz ígéretet, hogy jövőre még szálkásabb lesz
De én a rapzajra indulok
És bár nem áll jól a fullcap-em
Meg két centi a bicepszem
Kondi helyett papírra vetem e sorokat
Rap neked, meg a csajodnak a stílus
Ami kipattant kobakomból semmilyen okból, csak mert ez jött
Ez, ami nekem fontos
És ha azt hallanád valakitől
Hogy FankaDeli egy nagyképű seggfej, hidd csak el, de tényleg!
Nem is voltam soha más
Persze, most magamról beszélek
Mégis, mintha tükörbe néznél
Az egyszerűbbnél egyszerűbb az ok: igen, mi, az emberek
Van, aki prédikál, van, aki kurvákkal hempereg
És a kopasz brutál hentes kidobó is gyúr, mert gyerekkorában csúfolták
A kamasz lány leszopja az egész diszkót
Mert magára hagyták, és így azt hiszi, szeretik
Persze megesik, hogy összeáll minden
Anyu, apu, tesók, nagy ház, kocsi, zseton a bankban
De a bajban kevés minden háttér
Mikor a rák az egész testeden átér
Mikor a karambol ezer darabra szaggat
Nem kéne ilyenekről beszélnem
De, tudod, nem nézem jó szemmel
Hogy a fejünk a homokba dugva úgy teszünk, mintha minden szuper volna
Hogy holnapra úgyis elfelejtjük az egészet
Ami lehet, az lesz is, nem érted?
Nagy számok törvénye
Végtelen örvénye
A Sors pár tölténye
Szemem kötné be
Halkan löknél le
Kérném, Őt még ne
Vártam több éve
Ezt érzem Őt nézve
Nagy számok törvénye
Végtelen örvénye
A Sors pár tölténye
Szemem kötné be
Halkan löknél le
Kérném, Őt még ne
Vártam több éve
Ezt érzem Őt nézve
Nincs gyilkosabb jelenet, mint mikor józan ésszel letepered a szerelmed
A saját példámból tudnék mesélni, jó pár átlagos történet
Hiszen minden megtörténhet
Én csak egy körképet írok le szavakkal
Melyet impresszióim keltenek életre
Ahogy a légy az ételre
Én is pillanatról pillanatra szállok át a gondolatok hullámain lovagolva
Ha újra szemedbe kellene néznem, ereim megtelnének dühvel
Hogy mért baszott ki velünk a Világ módszeresen?
Hogy lehessen miből tanulni?
A faszt
Csupán a verziók tömkelege alkotott
Mért van az, hogy akivel randizom nem jön be?
De a barátnője kacsintása elvarázsol egy szempillantás alatt
Súlyos kamat ez egy vesztes típus morálján
És akkor az éjben egy ordítás
Itt persze, hogy nincs más, amibe kapaszkodnál vagy -nék
Ismersz, csúnya vagyok, de ismerek jó pár szép pávát
Ők töltik meg Isten földi farmját
Hiába nyújtja az ember a karját
Nagy számok törvénye
Végtelen örvénye
A Sors pár tölténye
Szemem kötné be
Halkan löknél le
Kérném, Őt még ne
Vártam több éve
Ezt érzem Őt nézve
Nagy számok törvénye
Végtelen örvénye
A Sors pár tölténye
Szemem kötné be
Halkan löknél le
Kérném, Őt még ne
Vártam több éve
Ezt érzem Őt nézve