Hogy mi az ördög műveli velünk Ahogy nézünk a világra Egymás vermébe esünk az angyalok hiába mondják: Az ember gyönyörű FÉNY, a sötétségben remény Ha mindenki más csak ő nem látja, nem. Ki tudja, miért lépünk mindig ugyanabba a hibába Még hányszor tanulunk szeretni ennyire hiába? Mondd meg! Lassan, de ÉBREDÜNK Még megszokásból szenvedünk kicsit Az árnyékok meg elengednek majd, igen. Még mindig hiszek benne, Én hiszek benne, Még most is hiszek benne még azt hiszem. Még mindig hiszek benne Én hiszek benne És te is hiszel benne még remélem! Remélem. Azt hiszem. Azt hiszem, hogy remélem, igen. Hogy hányszor fogjuk még rá Pénzre, vallásra, Hogy vakok vagyunk szeretni Mer' a szemünk világa nincs rá, Hogy mennyi mindent veszít el, Akit a harag vezérel Szavakkal senki se mondja el nekünk. Tudod miért lépünk sokszor ugyanabba a hibába Akkor már érted, hogy semmi nem történt hiába, soha. Lassan, de ÉBREDÜNK Még megszokásból gyűlölünk kicsit De végül lesz, aki megbocsájt nekünk. Még mindig hiszek benne, Én hiszek benne, Még most is hiszek benne még azt hiszem. Még mindig hiszek benne Én hiszek benne És te is hiszel benne még remélem! Lassan, de ÉBREDÜNK Még megszokásból szenvedünk kicsit De végül lesz, aki megbocsájt nekünk.