Akinek az életcélja a robbantás Annak nem rockbandás a pólója Az életét a halállal pótolja Minden nap jut a hírekből Mindent leír egyből mindenki, nincsen válogatás Akinek az életcélja a túlélés Mindent túlél és útközben elmarad a lényeg Az elfelejti, hogy minden csak nézőpont kérdése, mer' a néző pont Annyit lát, amennyit hagynak a tények Van, aki feláldozta érettünk az egyetlen fiát Van, akinek a lábai előtt meg ott hever az egész világ Kéne már egy jel, valami égi Mer' az ember az új, de a gyűlölet a régi Akinek az életcélja a kálvária Végig kell próbálnia fájdalmak minden formáját De ha nincs kedved hozzá Attól még nem válsz gonosszá, hogy Nem járod végig ezt a kanosszát Akinek az életcélja a bosszú, annak Nemigen lesz hosszú ebben a porhüvelyben a pályafutása De a nap alatt mindig van új és új helyzet rá, hogy megtisztulj A boldogulás a lelked választása Van, aki feláldozta érettünk az egyetlen fiát Van, akinek a lábai előtt meg ott hever az egész világ Kéne már egy jel, valami égi Mer' az ember az új, de a gyűlölet a régi Akinek az életcélja a látás, annak a paradigmaváltás Nem pusztán a pusztába kiáltás és Nem mese, hogy Róma se egy nap alatt épült Csak kérned kell és rajtad is ott van az áldás Feláldozta érettünk az egyetlen fiát A lábai előtt meg ott hever az egész világ Kéne már egy jel, valami égi Mer' az ember az új, de a gyűlölet a régi Van, aki feláldozta érettünk az egyetlen fiát Van, akinek a lábai előtt meg ott hever lassan az egész világ Kéne már egy jel, valami égi Mer' az ember lehet, hogy új De a szívében a gyűlölet a régi ♪ Vesztes marad, aki maga ellen fordítja önmagát