Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.
Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.
Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.
Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.
(Újonc)
Ha a családom csonka és ez kiábrándít,
Beállok csontra, mint az Árpád-híd.
Az asztalon csak Multiból van tíz stóc,
Hidd el, nem csak buliból vagyok anti-szoc.
Úgy táncolnak körbe a Munkás lightok,
Mint transzba esett, mezítlábas munkáslányok.
Ha beindul a bláz, a Kossuth-om topless,
Azt hittem filterből a kevesebb több lesz.
Felgyulladt sípok, papírorgona, (igen),
Kénsárga foltok az ujjamon.
Rágyújtok egy full doboz Marlboro-ra,
és magam halálba zongorázgatom.
A Dob utcán csikkek, lassan úgy látom,
A Hold is csak egy filter egy Moon lights-on.
Egy szál - tíz slukk, ez már antropo-színvonal,
Szívjunk el egy kartonnal autóporszívóval.
Az hátrány, ha már a kátrány támasz,
Minden madár márkát választ.
Bébi, a tüdődre ráment a szén-monox",
Lesz neked is fénykorod: fél óra mélytorok.
Most meg föl-le lifteznek a bélbolyhok,
Mint a hotelfelvonókkal a bellboyok.
Ez globalista folk-rap, gyere konyakot inn(i),
Ölelj át, folyts meg, mint a nikotin.
Csókolj, mint egy dekket, nem számít a cianid,
Szülj nekem ikreket, tripla sziámit.
Annyi kezénél összenőtt kiscsávót prezentálsz,
Mint az oviba papírból kivágott gyermeklánc.
Három gyerekben legalább hat szív van,
A középső is hadd szívja, legalább passzívan.
Az hátrány, ha már a kátrány támasz,
Minden madár márkát választ.
Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.
Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.
Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.
Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.
(Saiid)
Álomba ébredek, szorítom, tehát szeretem a szűrőm,
Másikkal kaparom a zárjegyet,
üres doboz, nézem nálad mi van, lehet hogy rámegyek...
De begyulladt, a szűrőm töve, ködös-bűzös közeg,
összeszívom a kormot, ha már nincsen szöveg,
és visszafújom a dohányszondába,
Aszonták: ha elhiszem, olyan, mint a szantálfa,
Nő a papír égve épül fel, mi faszt kezdjek megint evvel a tré füsttel?!
Jobb híján begyűjtöm megint a szobából,
Sárgult ujjak közé fújja a tüdőm magától.
Ha látnád a kamutálat, lehet behányná',
Ahogy a hamu visszaépül a cigim végén dohánnyá.
Égül a koporsószeg, amíg szívom: szó-szeg,
Megnémít a rákos-tolós korom-sorsjegy.
Most is fújok, így építem a magasat,
Emelem a gyújtót, lánggal leveszem a parazsat,
Szűz szálat teszek lánggal a dobozba,
Egy híján húsz híján van a pakkom, okosba.
Királydekkeket szedek össze, ducikat,
és sorba fújom füsttel fel a blázos lufikat.
Meg aztán akkor ér csalánozó csodálat,
Mikor felszívom a földről a dohány ízű csulámat.
Jajj, de szépen cseng, a tűdő sípol,
Kell rá kegyelet, a Rák-egylettől jöttem,
A rák egye a beledet, ha te is szívol,
Mint én ezt a szemetet...
Uccsó szál is megvan, fordítom az elsőt.
A tűdőm? Tudom, felnőtt: mindentudó embólia,
Körülnézek, kajak nem látok füstfelhőt,
A mini koporsóra is felkerül a fólia,
A boltosnak mondom, hogy: most visszaadni jó,
Elé dobom, és máris van nálam 6 kiló!
...ja, elköltöm gumicukorra.
Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.
Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.
Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.
Let's go! Let's bagó!
Akkezdet a két filteregó.