Én cipő, te a fűző
Egyenruhámon volnál a kitűző
Én a zászló, te a lobogás
Álmaimban a legkedvesebb horkolás
Ha én a nappal, te meg a fénye
Ha büszkék rám, te vagy az erénye
Lennék az otthon, ha te a melege
Gyermekiességemből éltető eleven
Te kerékpár, én a kerék
Én tanga, te pedig a fenék
Te füst, én leszek a parázs
Ha a dekoltázs mély, a derék darázs
Te az út, én meg az utastárs
Mint vonatjegynek a lyukasztás
Amíg én húr a hegedűn, te a vonó
Szomszéd, mint Amon Tobinnak Bonobo
Ha én a nép, te annak is a hangja
Ha lennék szó, te ereje, hatalma
Volnék az ügyvéd, te bizony a törvény
Elnökként nem engedném meg az önkényt
Ha én lelkész, te reverenda
Soha nem visszaadható szerva
Míg én a fehér por, te a szívószál
Ha mélyebbre zuhannék, onnan is kihoznál
Csak legyen kraft, ha csavarodik a potméter
Lehetnél te az "a", én meg a "b" terv
Ha te a levél, én azon is a bélyeg
Hogy az ragadjon meg csak, ami lényeg
Ha te a mozifilm, én lehetnék a trailer
A tudatunk a valóságtól messze vihetnénk el
Te a mozifilm, én a trailer
Csak vigyél el ha tré lel
Hol van a lényeg? Nem tudom még
A kanapén elfér két személy
Van az úgy, hogy félek megköszönni
De megtanultam már tőled
Kell, hogy így legyen
Minden amit látok, amit érzek
Ami átok, lehet érdem
Mit számít, hogyha veled élem?
Te vagy aki felemel, vagy felemészt
Ha jó, ha rossz is, te vagy a fele rész
Én kérdőjel, te pont a mondat végén
Téged a magasság vonz, engem a mélység
Szinte kizár, vagy ha szintetizál
Kell hogy legyen valaki a híd egyik oldalán
Ha én a rossz szó, te számon a fék
Aki megtanítasz arra, hogy mit hogyan, miért?
Lennék hegyomlás, ha te a mélyvíz
Bármi vagyok a te részed kiegészít
Ha én a híd, te annak is a partja
Egyszínűségemben te volnál a tarka
Lehetnék bármi, nélküled nem kell
Kár, hogy mikor nem vagy akkor fedezem fel
Te a törvény, én a bíró
Hogy mindig azt tartsuk be ami nívó
Ha te rendőr, akkor én rabló
Woop woop, szarul számol a police
Te terminátor, én a Rambo, más
De ugyanabból a karámból
Te a papírpénz, én az apró
Minek váltogassuk egymást haragból?
Ha én a Duna, te az örvény
A kötelezőbe, mit bevállalok önként
Ha én a seb, te rajta az öltés
Te vagy a legjobb dolog, ami velem történt
Ha én a Duna, te az örvény
A kötelezőbe, mit bevállalok önként
Ha én a nyár hát ki marad a tél?
Nélküled elveszne belőlem az aki él
Ha lennél térkép soha nem jönnék le rólad
Mint sajt a spaghettin, amikor egybeolvad
Ha te Pest, én Buda, hogy tudjam minden jól van
Én pohárban muslica, te meg a sörhab
Te lehetnél a ravasz, én füstölgő puskacső
A háborúban az is jó aki luftra lő
Lehetnék kanyargó folyó, hadd ne legyek gát
Úgy legyünk társak, hogy ne verjelek át!
Minden amit látok, amit érzek
Te vagy aki felemel, vagy felemészt
Minden amit látok, amit érzek
Ami átok lehet érdem
Mit számít, hogyha veled élem?
Te vagy aki felemel, vagy felemészt
Ha jó, ha rossz is, te vagy a fele rész
Hol van a lényeg? Nem tudom még
A kanapén elfér két személy
Van az úgy, hogy félek megköszönni
De megtanultam már tőled
Kell, hogy így legyen