Na-na-na-na-na, na-na
Na-na-na-na-na, na-na-na
Na-na-na-na-na
Na-na-na-na, na-na, a-ay
Megszakadt gondolatok, monoton alakok
Kívül emberiek, de belül robotok
Inasok, csaposok, lakájok, cselédek
Közt te is, én is rabszolga vagyok
Kiköt a csónak, ha vége a tónak
És az ajtó végleg bezár
Új bazárban névtelen pihen majd meg veled
A fáradt, vén, bolond vándormadár
Mi mást is tehetne, ha biztosra menne
Helyette csak talánokat talál
Készen a szerepre, kettő lett az egybe'
Egyszerre kisdiák és tanár (társas magány)
Parányi kirakati vagány
Lett elmostlan fantáziám
Sokallom, hogy sok emberből sokaknak
Kevés öröm ma az általány
Szomorú boldogság simogat
Félelem riogat, bánom a tegnapokat
Kutyából szalonna létem ép
De ha csendben marad, akkor is ugat
Könnyeim takarom, nekem a nyugalom
Neked a hatalom érdekes
Maszkomat ledobom, ruhátlan utakon
Elköszönök magamtól: "Ég veled!"
Nappali, nevető fényes tereken (tereken)
Éjszakákon át, akármikor legyen
Elkíséri a vendéglátós óhajod, kegyed
De tudja jól, ha bántják, akkor sírni nem lehet
Elhúzza hát a dalt, azt a boldogat
Hogy neki mi esne jól, arról nem mondhat sokat
Idegen tekintetek közt ott az otthona
De haza már nem várja őt senki, sehova
Társas magány
Nyitott könyvként maszkok között béklyó
Magával hadban áll
Mert bántják és ez miért jó?
Ellentmondva élni még tovább, kell még egy-két pohár
Megszakadok, akkor is vannak rosszakarók zöldek meg sárgák
Nem változom a világ fele, de persze sok más ebből mást lát
Ha hibázom, falhoz állít a gyerekhad, kicsúfol és kiröhög
Pedig veletek játszanék, hisz ez vagyok én, én, én is kölyök
És mivé válik személytelen személyem, hogy ha a városba megy
Körülöttem hallott-vélt történetekből ők határoznak meg
Van, hogy megszeretgetnek, majd eldobnak, mert miért vagyok másé
Hogy igazi maradjak, legyek csak egy darab háztartásé
Hogy ha nem vagyok kedves, türelmes akkor nyergelek a nagy lovon
Hogyha két krajcárral többem van, mástól veszem el én a vagyonom
Vajon hol van az a barát, aki valóban belém lát
Aki velem egy hajóban egy irányban, együtt, egy szelet vár
Nesze (bumm) maradok én révész, aki a partok közt bolyongva evez
Az, hogy melyik a világom, felsóhajtok: "Nincs! Egyik sem ez"
Visszakuporodok magamba, dédelgetlek, bájos magány
És, hogy valóban mennyire lennél én, érted már most talán
Nappali, nevető fényes tereken (tereken)
Éjszakákon át, akármikor legyen
Elkíséri a vendéglátós óhajod, kegyed
De tudja jól, ha bántják, akkor sírni nem lehet
Elhúzza hát a dalt, azt a szomorút
Magából úgy, hogy a könny is kicsordul
Idegen tekintetekből megfont koszorú
Ha érzést nem ad át, akkor mondd, hogy boldogul?
Társas magány
Nyitott könyvként maszkok között béklyó
Magával hadban áll
Mert bántják és ez miért jó?
Ellentmondva élni még tovább, kell még egy-két pohár
Na-na-na-na-na, na-na
Na-na-na-na-na, na-na-na
Na-na-na-na-na
Na-na-na-na, na-na, a-ay
Na-na-na-na
Na-na-na-na, társas magány
A-ay
Na-na-na-na-na, na-na
Na-na-na-na-na, na-na-na
Na-na-na-na-na
Na-na-na-na, na-na, a-ay