Még mindig azt keresed, hogy ki vagy?
Szeretjük hinni, hogy mindennek ellen állunk.
Mikor vált ilyenné ez a világ?
Egyik lábad húz előre, másik visszatart
Izzadt nemzet benne fogantatik tiszta dal
Az egyik feled békét, a másik meg pénzt akar
Háborgó a mélység, amíg a felszín egészt takar
Azt hiszed monopoly, tili-toli az élet
Mert túl sok a segg, és kevesek a székek
Terjeszted a bánatot, észre sem veszed a szépet
Eladod a szíved, hogy megvegyed a gépet
Ide-oda-át kergetsz minden ideát
Közben igen-igen átver téged a rendszer
Gazdaság, és politika, Pannónia, káosz
Ha nincs nemzeti öntudat nem segít a pátosz
Az ország lassan olyan véges, mint a pápa szakma
Te meg emelnéd a tétet, mert azt hiszed, hogy játék
Más lábnyomait taposva, önmagad vagy az árnyék.
Amennyi irány, az ember annyi fele vál szét
Számít, hogy vezérelved legyen a jó szándék
Indulj el egy úton, és az Istened megszán még,
De ha másolsz mást, nem vagy más, mint egy árnyék.
Amennyi irány, az ember annyi fele vál szét
Számít, hogy vezérelved legyen a jó szándék
Indulj el egy úton, és az Istened megszán még,
De ha másolsz másokat, nem vagy más, mint egy árnyék.
Könnyebb hazudni, mint szembe nézni az igazsággal
Félreértésekből gyülemlő ego veszteség
Stabilitás a romokban, úgy hull a lego szerte szét
Hát csipa ki, tudat a szemedbe, te tényleg ez lettél
Kiképzett dicsőségtől duzzadtam, mind ezt megélném
Gép verte pénz miatt vagy éhes a haszonra
Jó időben jókor, ha sikeres a barkochba
De figyelj, hogy ha bárgyú vagy, és nem a szilaj katona
Lesz majd a fojtásodból megterített fényes lakoma
Mély meder, benne vagy, lélegzel, létezel
Széllel szemben hiába állsz, hogy ha szél terel
Csak robotolsz, míg van előre, utána majd összeesel
Hogy kihajtják belőled az életet, az már közhelyes
Ahol a teremtett természetünk beton verte szét
Városi életben a tenger helyett lett a csempe kék
Meg hasonló, ha minden nap mélyen karcol a személykép
Hogy rólad szólok, pedig ez nem más, mint én.
Amennyi irány, az ember annyi fele vál szét
Számít, hogy vezérelved legyen a jó szándék
Indulj el egy úton, és az Istened megszán még,
De ha más oszt mást, nem vagy más, mint egy árnyék.
Amennyi irány, az ember annyi fele vál szét
Számít, hogy vezérelved legyen a jó szándék
Indulj el egy úton, és az Istened megszán még,
De ha másolsz másokat, nem vagy más, mint egy árnyék.
Amennyi irány, az ember annyi fele vál szét
Számít, hogy vezérelved legyen a jó szándék
Indulj el egy úton, és az Istened megszán még,
De ha másolsz mást, nem vagy más, mint egy árnyék.