Másfél hete
Másfél hete gondolatom másra nem képes
Gyűlölöm, hogy a fájásod még ilyenkor is édes
Álomvilág, amit egykoron megkaptam
De most hiányodból éhezőként egy mély verem, egy katlan
Hisz nincs velem pajzsom, pillantásod tükre
Azt, hogy meglássam, hogy a fény ráragyog az életünkre
Ha előkerülsz Istenem, kérlek, ne fogj vissza
Engedd, hogy kitárjam eléd, az én szívem tiszta
Korlátok nélkül, ketten táncolnánk a szabadban
Szép szádból szóló hangod innám szakadatlan
Na, de nélküled nincs fény, ez opál-homály
Színes révünkre pedig marad a kopár táj
Magányos sebekkel hajtom le a fejem
Por vagyok, pedig pár voltunk hajdan ne feledd
Magányos sebekkel hajtom le a fejemet
Por vagyok, pedig pár voltunk hajdan ne feledd
♪
Más
Másfél hete, hogy töretlenül fájdalom
Kínzó sebek útvesztőjét hordom lábamon
Lecsengő tüzet próbálja, szüzek prózája, kereszt szakadatlan
Marad mozdulatlan a paplan
Fejemben furcsa dallam, nevetve súgja halkan
Elválaszthat erdő, mező minden úgy lesz majd, mint hajdan
Hiányzó alkatrész, vagy ettől az alkat kész
Figyelem, hogy honnan jöttél, ügyelném, hogy hová mész
Már másfél nap is sok tőled távol
Csodának látlak én téged, azért hiányzol
Azok vagyunk egymásnak, mint völgy a hegynek
Nélküled, mint partra vetett cseppje messzi tengernek
Félgőzzel félig megyek, addig fogom kezed
Hagyd, ha bolond leszek, csak had legyek veled
Lehetnék bástyád, vagy hömpölygő büszke ár
Őrzője kecses lépteidnek, mi szürkeségből fénnyé vált
♪
Másfél hete, hogy a babám nem láttam
Másfél hete erdőt-mezőt bejártam
Nem tudom, hogy hová lett a kedvesem
Csak azt tudom, hogy mennyire szeretem
Nem tudom, hogy hová lett a kedvesem
Csak azt tudom, hogy mennyire szeretem
Másfél hete, hogy a babám nem láttam
Másfél hete erdőt-mezőt bejártam
Nem tudom, hogy hová lett a kedvesem
Csak azt tudom, hogy mennyire szeretem
Nem tudom, hogy hová lett a kedvesem
Csak azt tudom, hogy mennyire szeretem
Hol van már? Madárlátta álompár
Városokra távol hálom egy helyi bár
Hegedűszó feledteti magányos világom
Kövek sivatagában te vagy az én virágom
Párnád kemény redőivé lett arcom ránca
Hiányodban a Hold is csak kézzel festett tálca
Ha szánsz rám ma holnap minden nap egy percet
Maradok a hű híved, őrizem a szíved
Utam ingoványos hosszú de nincs más célirány
Pórnép között királynő ez a városszéli lány
Utam ingoványos hosszú de nincs más célirány
Pórnép között királynő a falubéli lány
Másfél hete én már csak ezt fújom
Zene, ital, csillogás követ a siker úton
Örömteli pillanatok a barátokkal egy térben
Mégis egyedül vagyok, mint máshogyan volt nem régen
Mondd meg nekem mit tegyek azért, hogy te is itt legyél
Az egyik énem veled van a másikban meg nincs mérték
Ha nem látsz most belém, nem ismerheted lelkemet
A hiányod az, ami minden nap magamat eltemet
Folyton úton távol tőled erős lesz a magányom
Elveszíteni soha, kapaszkodnék én akárhogy
Csak kérlek kedves, nézd el, a világ megrontott
Nem érzem át, hogy megölnek azok az egy kortyok
Bánatom, hogy nincs helyem, tű vagyok a kazalban
Nem látok kontúrt, mi erdő volt pedig azt most szavanna
Egy emlék leszel, ami egykor elengedett
Arcod fátyolos képpé vált, mert nem fogtam meg a kezed
Ha végleg elmész ültetek a sírodra virágot
És gyászolok, míg élek én egy egész világot
Ha végleg elmész ültetek a sírodra virágot
S így gyászolok, míg élek én egy egész világot
Másfél hete, hogy a babám nem láttam
Másfél hete erdőt-mezőt bejártam
Nem tudom, hogy hová lett a kedvesem
Csak azt tudom, hogy mennyire szeretem
Nem tudom, hogy hová lett a kedvesem
Csak azt tudom, hogy mennyire szeretem
Másfél hete, hogy a babám nem láttam
Másfél hete erdőt-mezőt bejártam
Nem tudom, hogy hová lett a kedvesem
Csak azt tudom, hogy mennyire szeretem
Nem tudom, hogy hová lett a kedvesem
Csak azt tudom, hogy mennyire szeretem