Hol van már az én, aki gyermekként vezetett?
Régi emlékemből egy poros fejezet
Hol ott mesebeli fantáziámon túl
Körülöttem az élet szép színes árnyalatú
Szülői édes biztonság, ti vigyáztok
Vigyázott a védelmükbe foglalt imátok
Hol szentírás volt, mit az idősek mondtak
Soha nem tévedtek, hittem igaz, minden szótag
Innen, messzi távolból ez csak képkocka
Hogy megérte álomvilágban a világban
Lépkedni a számunkra nem taposott utakra
Békében akár a partot érő folyók nyugalma
Anyám egy játékvilág mert ő is szereplő
Kunyhómba bújnák meg, ha sír a felhő
Egy talpalatnyi Barbakán nekem egy erdő
Nincs félelem de, van mágikus erő
Na és lányok, ti olykor mások voltatok
Más szemmel láttam meg a mosolygó arcotok
Kisautóval a kezemben, ti a babával
Felnőttként azonosultatok az anyával
Az igazi hősök állva, ők ülve pisilnek
Én erősebb vagyok ők meg gyengéd kicsinyek
Mégis egymás kezének szorításában
Sétálva hittünk a világ másságában
Hol van már én?
Idilli látomás, a főszerepben egy törpe
Régi emlék, poros fejezet
Egy elfeledett mesében
Néha az időt visszapörgetném, bár
Emlékeim újraélhetném már
Messze, mégis szeretném
Ha egyszer újra, lehetnék gyerek még
Néha az időt visszapörgetném, bár
Emlékeim újraélhetném már
Messze, mégis szeretném, ha egyszer
Lenni leginkább gyermekként szerettem
Mikor még mindent mást csinált meg helyettem
Utazni nagyszülőkhöz ismeretlen telkekre
Leporolt emlékként maradt mára meg nekem
Anyám-apám kéz a kézben, én középen
Egy idilli látomás, egy elfeledett mesében
Óriások földje, főszerepben egy törpe
Nem tudásra szomjazik, még csak egy szörpre
Játszótereken élvezni ahogy a szél fúj
Borongós napokon nem érteni apa miért dúl
Egymással szorosan két ember össze miért búj
Az idő haladtával sok kérdés szemet szúr
Alárendelt világban hol süti és fagyi az úr
Kit érdekel ki jól, ki bánik veled gazul
Néhány furcsa felnőtt miért beszél vadul?
Miért esnek egymásnak ha ösztönük elszabadul?
Mit jelent a másság, nyomor, háború?
Nem tudtam hogy egyszer minden csőstől rám borul
Szerettem alulról bámulni az életet
Azt hittem jó kaland lesz, ha felnőttként élhetek
Halljátok?
Halljátok?
Halljátok?
Néha az időt visszapörgetném, bár
Emlékeim újraélhetném már
Messze, mégis szeretném, ha egyszer
Újra, lehetnék gyerek még
Néha az időt visszapörgetném, bár
Emlékeim újraélhetném már
Messze, mégis szeretném, ha egyszer
Hol van már az én?
Idilli látomás, főszerepben egy törpe
Régi emlék, poros fejezet
Egy elfeledett mesében
Hol van már az én?
Idilli látomás, főszerepben egy törpe
Régi emlék, poros fejezet
Egy elfeledett mesében
Néha az időt visszapörgetném, bár
Emlékeim újraélhetném már
Messze, mégis szeretném, ha egyszer
Újra, lehetnék gyerek még
Néha az időt visszapörgetném, bár
Emlékeim újraélhetném már
Messze, mégis szeretném, ha egyszer