Nem tudsz aludni, lehet, hogy azért, mert késő éjjel
Mikor minden zaj elhal, és ott fekszel az ágyadban teljesen egyedül
Úrrá lesz rajtad a félelem
Azért mert hirtelen minden annyira üres
♪
Első személy, egyes számban
Lehetsz tömegben vagy bezárva egy szobában
Legbelül mindig magány van
Az én testet ölt, a test meg este tölt
Még egy kört, ahol csak csend a hangzavar a némaságban
Ahol a környezet csak béna slepp
Az egyszemélyes hadsereg csak legyengítve lehet egyre erősebb
(Kell a hiány) hogy hiányozz, (kell, hogy félj) hogy lehess bátor
(Bárhol is légy) bárhová mégy (de mindig ott vagy)
De valaki mindig ott van, hiába minden én társas lény
Úgy is egy személy marad a végén, én, én, én, én
Nem nagy talány a magány, ha meg találnád már magad
Talán úgy érzed más nem ért meg, talán csak nem érted
Inkább olvass, fogadd el, ne öld magad, csak foglald el
Időszakos szükséglet (így is megy tovább az élet) menj tovább!
♪
Egymagad a lelkeddel élsz igazán
Tudod, a sors nagy magány
Egymagad a lelkeddel élsz igazán
Tudod, a sors nagy magány
Egymagad a lelkeddel élsz igazán
Tudod, a sors nagy magány
Egymagad a lelkeddel élsz igazán
Tudod, a sors nagy magány
Felébredés az éjszakában, az év minden évszakában
A fejem alatt egy párna, általában egymagában
Néha hanghullámok körbefonó hangulathulláma segít
Továbblépni életutunk tudattalanjába
Felébredés az éjszakában, az év minden évszakában
Fejem alatt egy párna, általában egymagában
Néha hanghullámok körbefonó hangulathulláma segít
Továbblépni életutunk tudattalanjába
Felébredés az éjszakában, az év minden évszakában
A fejem alatt egy párna, általában egymagában
Néha hanghullámok körbefonó hangulathulláma segít
Továbblépni életutunk tudattalanjába
Felébredés az éjszakában, az év minden évszakában
A fejem alatt egy párna, általában egymagában
Néha hanghullámok körbefonó hangulathulláma segít
Továbblépni életutunk tudattalanjába
Semmi baj, néha fáj, csak ki fél, ki fáj
Úgyis kell a magány a tér, ami a lényegre rátér
Nem sírásról szól az írás
Bár az élet teherbírás
Vállaljad fel önmagad
Ennyi, semmi más
Mert az egyedüllét nem vár
Időt ad, hogy elfogadd önmagad
Saját házadban az ami az otthonodtól távol tart
Az üresség túltelít, ami nem túl patent
Ahogy a nőknek importent, ha nem vagy impotent
Tisztelet a kisbabáknak, ahol nem jutott hely apáknak
Jó néhányan, néhány dolgot bekaphatnának
Furcsa társ a magány, hogy ha van mit összehozz
De nincs kivel megoszd, nincs kivel vitatkozz
Ez egy lassú szakasz, ahol zavaros a tisztás
A hosszú úton jobb, hogyha van melletted egy társ
Addig is fuss, fess, hogy ne légy friss fos, elfoglalt a kéjes siker
Erre ingereljen minden zsiger
Egymagad a lelkeddel élsz igazán
Tudod, a sors nagy magány (nagy magány)
Egymagad a lelkeddel élsz igazán (igazán)
Tudod, a sors nagy magány (nagy magány)
Egymagad a lelkeddel élsz igazán (élsz igazán)
Tudod, a sors nagy magány (nagy magány)
Egymagad a lelkeddel élsz igazán
Tudod, a sors nagy magány
♪
Felébredés az éjszakában, az év minden évszakában
A fejem alatt egy párna, általában egymagában
Néha hanghullámok körbefonó hangulathulláma segít
Továbblépni életutunk tudattalanjába
Felébredés az éjszakában, az év minden évszakában
A fejem alatt egy párna, általában egymagában
Néha hanghullámok körbefonó hangulathulláma segít
Továbblépni életutunk tudattalanjába
♪
Első személy, egyes számban
Hangzavar a némaságban
Ne öld magad (lehet, magad nem érted)
A környezet csak bé-bé-bénaság